Edzz máshogy!

Nincs másolás,rutinozás,egyedi,kipróbált tudást adok, őrizve a sport tisztaságát, értékeit! Új megközelítést,értékes élményeket nyújtok át,szeretettel!

 

HISTÓRIÁM

Sok kollégával ellentétben, nekem a sport igazán nem volt része az életemnek. Tény, hogy a múlt század (ezred) végén sokkal többet mozogtak a fiatalok, mint manapság. Volt közösségi élet, a haverokkal sok foci, duma partik, séták, biciklizés, és kétkezi munka is jóval több akadt mint manapság, és mindenki sokkal aktívabb volt a mozgás terén.

Ennek ellenére a tini éveim végén egy alacsony, puhány, nagyon rossz fizikumú kamasz voltam (168cm/55kg). Ez persze kitett támadásoknak, ok nélküli gúnyolódásoknak. A kis érzékeny lelkivilágom kereste a megoldást, ami el is jött 1984 telén.

Egy súlyemelő munkatársam levitt egy konditerembe, az akkor nagyon kevés pincék egyikébe Angyalföldön. A kezdeti botladozások után éreztem: ez az, itt a megoldás számomra, ezt akarom csinálni, itt érzem magam jól! Itt nem számított a 29-es bicepsz, a nyeszlett alkatom, az hogy kezdő vagyok sok kérdéssel. Szerencsére egy nagyon jó, önzetlen közösségbe kerültem, ahol mindenki segített mindenkinek!

Nagyon akartam fejlődni, és amit csak tudtam, azt mozgósítottam az edzéseim alatt. Szűk fél év kellett ahhoz, hogy a testem a nagyon mínuszról elérje a nullát, vagyis egy átlagos 20 éves fiatal fizikumát.

Érdekes hogy az életem számtalan területén voltak (vannak) kételyeim magammal szemben, ez alól csak a testépítés a kivétel. Már akkor is tudtam, hogy meg fogok változni, s talán ezért is tudtam mozgósítani ekkora energiát ez irányban.

Én, az antisportoló, akit anyám könyörgésére nem buktatott meg a testnevelő tanár 81-ben. Én, akit csak a többi tantárgy jó jegyei miatt és az ígéretem, hogy elkezdek mozogni, engedtek felsőbb osztályba. Úgy jellemzett a tanár, hogy akkora szívem lehet, mint egy madárnak, és így a huszadik évemet sem érem meg. Aztán persze két év múlva lenyomtam neki 42 fekvőtámaszt, annyit gyakoroltam otthon a 10-es szériát- (1 fekvőtámasz,1guggolás, egyenként fel 10-ig, majd vissza, pihenő nélkül). Szóval amit aztán senki sem képzelt volna rólam addig, én beleszerettem a testépítésbe!

Megfogott a vasak világa, az „öregek” történetei, a különböző emberi jellemek sokasága, a sportbarátság, az érezhető szeretet, tisztelet, a remek hangulat, ez a rosszindulat nélküli kis sziget.

Ez volt a 80-as évek vége, és a 90-es évek. Ismert mindenki mindenkit, mobiltelefon helyett (alig volt),itt zajlott a beszélgetés, itt kaptam önzetlen segítséget, feledhetetlen edzőtársakat, élményeket. Ilyen közeg ma már sajnos nincs, és örülök, hogy a részese lehettem ennek a kornak, a testépítés naivan bájos pubertás korszakának. Ez a hangulat mai napig hiányzik, és talán tudat alatt is, valami hasonlóra törekszem a kis csapatommal. Úgy tapasztalom, hogy a többiek is jól érzik magukat ebben a miliőben.

Ahogy az első testépítő versenyemre (87, Börzsöny kupa)kimentem nézőként, éreztem, ezt meg kell próbálnom! Élőben látni az addig csak újságokból látott legendákat, csodás volt! Így történt, hogy 1988 tavaszán már a színpadon voltam! Házilag készített barnítóval, étkezési-és töltési tapasztalatok nélkül, de nagyon lelkesen! Villányi Laci barátom segítségével, bátorításával számomra hihetetlen módon bekerültem a hatos döntőbe! Testközelből láthattam az akkori idők ikonjait, hőseit (Tóth Feri, Huber István, Lantos Johnny, Kis Jenő, Szikszai Gabi, Rubos Kati… és még sorolhatnám). Ősszel már 3. lettem, a következő évben pedig Budapest bajnok, irány Katowice, ahol a vb-n részt vehettem (Ronnie Coleman, Weider személyesen!).Eddigi utolsó versenyem 1996 tavaszán volt Erfurtban. 

Időközben 1993 januárjától teremedző, és teremvezető lettem Budán. Itt is éreztem, hogy ez is nekem való szakma, és feladat. Ez az a munka, amit igazán tudok szeretni, és folyamatosan meg tudok benne újulni. És ezt még 24 év után is így érzem!

Rengeteget kellett tanulnom, tapasztalnom, hogy megértsek összefüggéseket szakmai,- és emberi vonatkozásokban,- és még az internet még messze volt. Ez a tapasztalatszerzés, és az igényem új tudás megszerzésére, a mai napig tart.

Nagy hatással voltak rám Kiss Jenő tanár úr (97, pedagógia) anekdotái, oktatási módszerei, szelíd és felejthetetlen tanításai: „hozzád nem a vendég jön, hanem a Kati…az ember aki bízik benned!”. Igazán nem az edzői bizonyítvány volt a lényeg, hanem az, hogy megkaptam az ösztönzést arra, hogy tanuljak, képezzem magam, méltó legyek a hozzám fordulók bizalmára. Kísérletezzek gyakorlatokkal, ismétlés számokkal, különböző programokkal, érdekeljen az étkezés, és a lényeg, maga az ember.

Felkészítő edzőként 1997-óta dolgozom, több mint 70 versenyen (VB, EB, OB, különböző kupák) működtem közre, sok-sok éremmel, szép eredményekkel, nagyon kedves tanítványokkal, rengeteg élménnyel gazdagodva. Tíz évig nagyon aktív, lelkes felkészítő edzőnek számítottam, de az utóbbi hét-nyolc évben visszahúzódtam, mivel a sport másodlagos lett az eredményesség mögött, és én ebben nem szívesen veszek részt. Pózokkal is szívesen kísérleteztem, szerintem érdekes, jó és egyedi végeredményekkel (La Lave Alex, Sasha), amiket világversenyeken is sikeresen bemutattak.

Sajnos 2000 körül a világ a testépítésben is az anyagias, türelmetlen irányba fordult ahol azok az értékek, amelyeket nem lehet pénzre váltani, idejét múlttá váltak. Az igazán kemény edzésmunka, a becsületes magatartás, az emberség, a másik tisztelete, szeretete mind-mind elveszőben. Helyét átveszi a profit, az erős önreklám, a gátlástalan nyomulás, a megtévesztés, a szakma helyett az üzlet. Természetesen divatos köntösbe bújtatva, innen-onnan ötleteket lopkodva, profizmust, barátságot hazudva, megalapozatlan kitalációkat hirdetve. Az edzők kihalóban, jönnek a trénerek, akik a szolgáltatások kívül semmit sem adnak, igaz a pénzen kívül semmit sem kapnak. A lényeg a Te, és a Mi elveszett. Ez a lap azért is készült, hogy tudatosítsam: vannak még edzők, igaz egyre kevesebben, de remélem, fogsz találni egyet, és akkor a sport egy egész más, teljesebb oldalát is meg tudod tapasztalni!

Nagyon sokat köszönhetek ennek a sportnak: nagyszerű embereket ismertem meg (a kis csapatommal az élen), rengeteg barátot, élményt adott számomra. Formált, faragott ez a közeg, és szerintem helyes (bár a mai korral nem mindig kompatibilis) értékrenddel ajándékozott meg. Lehet sokakban nem ez a kép alakult ki rólam, pedig ilyen vagyok.Az én értékrendem nem egyezik a mostanság elfogadottal, ahol a lényeg a profit, a „siker” a mindenáron eredmény, és a cél az ismertség. Számomra igazán az a fontos hogy lássam, hogyan szeretsz bele ebbe a gyönyörű sportba, hogyan alakul ki a barátságunk a vendéggel, vendéggel akiből a barát lesz, az aki egyre jobb teljesítményre lesz képes, egyre jobb külsővel, fizikummal.

Nagyon jólesik ezeket kiírni magamból, köszönöm mindenkinek, akiket megismertem, akik olvassák a monológom, és akik által jobb ember lehettem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 9
Heti: 18
Havi: 128
Össz.: 2 618

Látogatottság növelés
Oldal: TÖRTÉNETEM,HISTÓRIÁM
Edzz máshogy! - © 2008 - 2018 - fejoscsaba.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »